Hogyan kezdődött?

A Reménység Centrum népkonyháján átlagosan napi 210 fő jelenik meg a hét öt napján.

 A nehéz élethelyzetben lévő, minden korosztályt felölelő emberek nagy hányada túlnyomóan a társadalom perifériáján élő személyek, akik segítség nélkül élik hétköznapjaikat. Gyakori a függőségben lévő és a fogyatékkal élő ember is közöttük. Korosztálytól függetlenül, hiányt szenvedő emberek, önálló mozgásban akadályozottak; értelmi, fizikai hátránnyal küzdők, illetve gyenge az anyagi és szövegértési tájékozódási képességük; zömében digitális analfabéták is.

Azt, hogy miért gondoljuk fontosnak ezt a szolgáltatást, az alábbi nálunk történt eset példáján keresztül mutatjuk be.

Ismerhetünk egy fiatalembert, akivel 2022 októberében találkozhattunk a népkonyhánkon. Nevezzük őt Zoltánnak.
Zoltán a gyöngyösi utcákon élt egy hasonló korú barátjával, akivel mondhatni sülve-főve együtt voltak. Koldulásból szereztek egy kis pénzt, abból fedezték az olcsó szintetikus drog árát.

Megismerkedésünkkor azt tapasztaltuk, hogy Zoltán ruházata egyszerű, több hónapig ugyanazt a nadrágot és felsőruházatot hordja. Haja és arcszőrzete hosszú, igénytelen.

Beszélgetéseink során felszínre jött, hogy Zoltán édesanyját korán elvesztette. Mivel a családban nem volt ismeretlen a droghasználat ezért Zoltán is nagyon fiatalon hozzányúlt a szintetikus drogokhoz. Édesapjával nem ápolt jó a kapcsolatot, ezért és a sorozatos összetűzések miatt elhagyta az otthonát.

A megkezdett iskolai tanulmányait sikerült befejeznie. A nyolc általános után szakmát szerzett, az építőiparban dolgozott itthon és külföldön is.

A beszélgetéseink alatt Zoltán gyakran elviccelte a komolynak szánt kérdéseket. Tisztán látszódott, még nem jött el az idő arra, hogy változtasson élethelyzetén, így biztosítottuk őt arról, ha segítség kell, akkor mi itt vagyunk.

Zoltán 2023. áprilisában szermentesen, könyvvel a kezében, higgadtan kivárva a sorát jött az ebédért. Jelezte, hogy szeretne külföldre menni dolgozni és ebben kér segítséget. A rehabilitációt elutasította, számára egyértelmű volt, hogy le tudja tenni saját erőből a drogot.

A mi nehézségeink miatt nem tudtunk azonnal reagálni a kérésre, de ez a türelmi időszak rámutatott arra, hogy Zoltán miként tud megküzdeni a várakozással, illetve ezt a várakozással teli időszakot szerhasználat nélkül sikerül-e átvészelnie.

Május közepén kezdtük el a közös munkát. Zoltán nagyon együttműködő és aktív volt, szinte minden délelőtt bent volt az Üdvhadseregnél és a hosszabb cél eléréséhez, kisebb célokat tűztünk ki és átbeszéltük mindig a következő lépést.

Először a papírjai pótlására kerítettünk sort és talán itt tudjuk tetten érni a GY. P. S. programot a gyakorlatban. A betegbiztosítás érvényesítéséhez kitöltöttük a méltányossági dokumentumokat, melyet benyújtott a megfelelő szervhez és beszerezte az elbíráláshoz szükséges hatósági igazolást.

A NAV-tól kikérte az igazolást az adószámáról, ahol kapott egy 3 ezer forintról szóló csekket, aminek a befizetése a kártya elkészítéséhez szükséges.
Mindeközben felvettük telefonon a kapcsolatot a külföldön munkát biztosító munkáltató vezetőjével.

Zoltán is beszélt a férfival és részletes tájékoztatást kapott a munkavégzésről és hogy mikre lesz szüksége a kiutazáshoz. Az önéletrajzot, melyet még aznap elkészítettünk továbbítottuk a cég e-mail címére. A személyes okmányokon kívül, telefonszámra, folyószámlára -forint és deviza -, illetve készpénzre is szüksége volt a kiutazáshoz.
Telefon és e-mail hiányában, minket keresett a munkáltató és egyeztetett a további részletekről, valamint érdeklődött, miként haladunk a kiutazásra való felkészülésben.
A következő feladat egy e-mail- cím létrehozása volt, és onnantól kezdve ezen a felületen kommunikáltunk a munkaadóval. Igyekeztünk hangsúlyozni egy sim kártya beszerzését az önálló kapcsolattartás szüksége miatt, de ezt anyagi fedezet hiányában nem tudtuk megvalósítani. Az idénymunkák vállalása sorozatos akadályokba ütközött miatt, így elengedhetetlenné vált a készpénz adomány, amiben segítséget nyújtott egy testvér egyházunk helyi lelkipásztora.

Számunkra nagy eredmény, hogy Zoltán elfogadóvá vált, így stabilizálódott a lakhatása és a ruhaadományoknak köszönhetően megváltozott a külsője is.
Megismerkedett egy hölggyel és a barátságból szerelem lett, így mivel párkapcsolatban él a külföldi munkavállalás helyett az itthon munkavállalást választotta. Zoltán jelenleg is tiszta, munkahelyén megbízhatósága, valamint kitartása miatt nagyobb feladatokkal is megbízzák. Gyakran meglátogat bennünket az Üdvhadseregnél és jelez, ha hosszabb beszélgetést szeretne.
Bízunk abban, hogy szeretetünkkel, gondoskodásunkkal rá tudtunk mutatni Jézusra, és Zoltán saját életében felismeri és befogadja a mindenre elegendő, szerető Istent.